Most úgy döntöttem, hogy a versenypálya melletti szakaszra ülök, és itt próbálok meg egy-két tíz kiló feletti példányt szákba terelni.
A helyi horgászok elmondása szerint ezen a szakaszon nagy számban előfordulnak kagylópadok, amelyeket előszeretettel látogatnak ezek az öreg halak.
Nem is tétlenkedtem, a horgászatomat először helykereséssel kezdtem. Hamar meg is találtam az említett kagylós részt a parttól számítva hetven méterre. Gyors klipszelés után etetőrakétával meg is etettem a helyet. Etetésnek repce, és főtt kukorica keverékét szántam. Sajnos ezen a vízen nem ajánlott a túlzott bojlival való etetés, mert rengeteg törpeharcsa él a tóban, ami eléggé megnehezíti a horgászatunkat. Csalinak először tigrismogyorót és különböző pop-upokat próbáltam, amit kevésbé tud a törpe felvenni.
Sajnos a horgászat eleje esemény nélkül telt el, nem tudtam az etetésemről kapást elérni.
A vizet kémlelve a délutáni órákban láttam beljebb pár nagytestű halat fordulni. Így hát kereső pecába kezdtem. Tudtam, hogy az etetés mögötti részen iszapos a mederfenék, ezért édes csalikkal próbáltam meg a halfogást.
Készítettem pár PVA-t az új X-Class epres etetőbojliból, amit a csalim mellé szántam. Mindkét horgomra Balance bojli került, ami fűszer szilva és feketebors őszibarack volt.
Jó volt az elgondolás, hamar jelentkezett az első hal, ami egy 11 kilógrammos tőponty volt.
A horgászat eléggé ütemessé vált, rengetegszer kellett újat dobni a falánk törpeharcsák végett, de szerencsére így is sikerült pár szép halat fogni.
A többi napon is a kereső horgászaté volt a főszerep. Az etetésről továbbá sem tudtam kapást elérni.
Végeredményben elégedett vagyok, tanulságos horgászat volt. A tó megmutatta a másik kevésbé adakozó oldalát. De, hát ilyen a horgászat.
Ide még mindenképp visszatérek, és megpróbálok fogni még pár kapitális pontyot fogni ebből a csodaszép városi tóból!
