Barion Pixel
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával tájékoztatásunkat tudomásul veszed.

Egy különleges élmény nyomában

Egy különleges élmény nyomában

Szeretnék megosztani veletek néhány őszinte gondolatot, ami már egy ideje motoszkál bennem.

A Tisza-tavi verseny után Mátéval egy olyan tavat vettünk célba, ahol még soha nem horgásztunk, sőt, pontyos tartalmat sem nagyon láttunk róla korábban. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű pálya – de úgy voltam vele: ha ki sem próbáljuk, sosem fogjuk megtudni, mit rejt magában.

Egyik napunkat rászántuk arra, hogy bejárjuk a stéghez vezető utat, ami egy kb. 2,5 km hosszú csatornán keresztül vezetett. Már ott magával ragadott a környezet. Mindig is szerettem az ilyen vadregényes, természetközeli helyeket. A beköltözés során olyan adrenalin szabadult fel bennem, amit ritkán érzek horgászat közben.

Alig vártam, hogy megérkezzünk a helyre a megpakolt csónakkal. Amikor kiértünk a nyílt vízre, csak egy gondolat járt a fejemben: „Ez maga a csoda.”

Sokan nem értik, amikor azt mondom, hogy szerelmes vagyok egy tóba. A Tisza-tó volt az első ilyen élményem, de most úgy érzem, megtaláltam a másik felét. A környezet, a víz hangulata, a bejutás módja – ez mind benne van abban, amit a horgászatban igazán szeretek: a kihívás.

A sátor elfoglalta az egész stéget, így a botokat kénytelenek voltunk a vízbe állítva elhelyezni – esély sem volt rá, hogy a stégen pecázzunk.

Azt gondoltam, nem lesz túl bonyolult a peca, mert a mederfenék nem mutatott semmi különöset. Két bóját raktam le, és mindkét helyet két-két marék klasszikus tintahalas bojlival etettem. 30-as méretű bojlival horgásztam rájuk.

Már az első este után kiderült, hogy amit csinálunk, az itt nem igazán működik. Beszéltem egy ismerősömmel, aki azt javasolta, hogy ezen a tavon bizony nagy etetés kell. Még sötétedés előtt bevittem egy sávba egy adag bojlival megszórt területet – bíztam benne, hogy meghozza az eredményt.

És hát, nem is tévedtem. Bár nem sikerült kapitális példányokat fognunk, de első próbálkozásra egész szép kezdés volt. Az utolsó estén öt kapásunk is volt, és az egyik hal olyan erővel indult meg, hogy esélyünk sem volt – egyszerűen megállíthatatlan volt, és valami elvágta a zsinórt a víz alatt.

Hazafelé már tudtam, hogyan szeretnék felkészülni a következő túránkra. De csak később esett le, hogy hiába tűnik egyszerűnek ez a víz, még rengeteget kell tanulni róla. Sokszor épp az egyszerűnek hitt dolgok bizonyulnak a legbonyolultabbnak.

Ez a tó tanít – és az ilyen vizekről érdemes is tanulni.

A következő horgászat már tervezés alatt van...

Kapcsolódó tartalmak